Elvileg ez az oldal arról szólna, hogy hogyan kell két motorból egy harmadikat csinálni - de néha az az érzésem, hogy valami felsőbb hatalom egy amolyan "elrettentő blogot" akar csinálni belőle, mert gyakran van, hogy amibe belekezdek, az nem úgy sül el, ahogyan terveztem; újabb és újabb buktatókat fedezek fel.

Az újrafestés házilag nem olyan egyszerű, mint hittem. Azaz tudtam én, hogy nem egyszerű, fel is készültem, amire tudtam, de ez nem volt elég.

Kromofágot már nem árulnak; ami van helyette, az a Kromolux. Ez kb. 10%-os töménységű Kromofág lehet. Néhány festékfélét néhány felületről elég szépen leszed, de amivel nem birkózik meg első nekifutásra, azzal újabb meg újabb átkenés után sem fog. Én négyszer kentem át a vázat, s a negyedik kör után is csak ennyit sikerült lehoznia:

A maradékot gázégővel meg drótkefével kellett leszedni. A váz megtisztítása kb. egy napi munka.

Szórógittel átfújtam, majd hozzákezdtem a festéshez. A szín kérdésével a legkevesebbet foglalkoztam: elmentem a legközelebbi festékboltba és vettem egy doboz olyan zománcfestéket, aminek a színe legjobban hasonlít a Babetta-sárgára. Meg vettem egy doboz feketét is, mert néhány alkatrész fekete lesz. Nagy választék nincsen zománcfestékek között; a sárga Trinát, a fekete Poli-farbe. Szivacshengerrel már dolgoztam korábban (igaz, akkor matt festéket használtam); elég szép, síma felületet lehet vele létrehozni, kis ügyeskedéssel. Viszonylag hígra kell keverni a festéket s véknyan kell kenni, akkor egyenletes és buborékmentes lesz a festés. Hátránya, hogy így többször át kell kenni. De, gondoltam, ez legyen a legnagyobb baj.

Hát, ennél nagyobb bajok is adódtak. Kiderült ugyanis, hogy ez a festék már nem olyan mint tizenöt éve volt. Hígítatlanul is alig fed. Márpedig nekem hígítani kellett, különben behabosodott, s a buborékok nem pukkadtak ki s beleszilárdultak a felületbe. Sokszor át kellett tehát festeni a vázat, ami ráadásul némileg bonyolultabb felület, mint mondjuk egy ajtó. Sokadik átkenés után sajnos még mindig azt láttam, hogy az élesebb részekről egyszerűen lefolyik a (hígítatlan) festék és ott szinte egyáltalán nem fed. A nagyobb, laposabb felületeknél meg a sokadik réteg lerúgja magáról az újabb réteg festéket - mitha zsíros lenne a felület, holott tiszta, festés óta hozzá sem értem. Próbáltam, hogy hígítóval átkenem festés előtt ezeket a részeket, de ez sem oldotta meg teljesen ezt a rejtélyes problémát.

Két napnyi festegetés után feladtam a tökéletességre való törekvést. Nem pazarlok rá több energiát s időt - főleg, mivel nem biztos, hogy jobb lenne az eredmény.

A fekete festék kezdetben kellemes csalódást okozott. Jól fed, még hengerrel, véknyan kenve is. Másnap viszont azt tapasztaltam, hogy 24 óra száradás után még mindig kicsit ragadós a festett felület. Remélem, holnapra rendesen megszárad.

Így aztán ma befejeztem a festést, egyetlen alkatrésszel bajlódom még: a tankkal. Több helyen kisebb horpadás van rajta s két nagyobb is, ezeket mestertapasszal javítottam ki, de több lépcsőben kellett vele haladni (behorpad s berepedezik a túl vastag réteg). Ma végeztem a hibajavítással s ma kezdtem el festeni. Mivel a tank festésének illene a legszebbnek lenni, ezért ezzel az egy alkatrésszel mégiscsak sokat fogok bíbelődni. De addig is, míg ez elkészül, lassan elkezdtem összerakosgatni a motort.