Végül mégsem azokat a Babettákat sikerült megvennem. Az eladó hitegetett egy darabig, aztán nyílvánvalóvá vált, hogy ebből már nem lesz üzlet.

Közben tájékozódtam a Babettákról, elsősorban a "Babetta Love" fórumon. Kiderült számomra, hogy az egysebességes Babetták legnagyobb hiányosságát, a max 35 km/órás sebességet némileg orvosolni lehet oly módon, ami semmiféle komolyabb átalakítást nem igényel - egyszerűen a 207-es típusú Babetta-hengert ki kell cserélni a kétsebességeseknél használatos (210-es) hengerre. Minden reszelgetés nélkül áttehető, többet pörög a motor és majdnem egy lóerővel erősebb. Elhatároztam hát, hogy a leendő Babettán én is eszközölni fogom ezt a tuningot.

Közben tovább nézegettem a hírdetéseket a neten. Volt egy-kettő, amin elgondolkodtam, de a nagy hideg és hó miatt jó ideig nem léptem semmit. Aztán hírdettek egy 207-es Babettát itt a közelben, amin már eleve ki volt cserélve a 207-es henger 210-esre. Az ára sem volt magas. Minden ideális volt tehát - csak az nem, hogy beteg voltam, lázas és napok óta kóválygott a fejem. De nem akartam elszalasztani a lehetőséget - elmentem és megvettem. Sötétben, latyakban, lázasan nem sokat próbálgattam a motort, egy próbakört mentem vele, meglepően erős volt és jól húzott. Egyetlen hibája az volt, hogy eléggé csörgött a motorja. A Babettákon eleve csörömpöl a röpsúlyos kuplung, így nem tudtam megállapítani, hogy a csörgés amit hallok, normális üzemhang vagy hibára figyelmeztet. Gyanítottam ez utóbbit, de úgy gondoltam, még egy főtengelycserével is megéri a motor.

Hazahoztam (csomagtartóban, leszedett kormánnyal, a feleségem vezetett), elraktam fedett helyre, és vártam, hogy meggyógyuljak illetve hogy a munkában végetérjen/lazuljon a hajtás, és legyen némi szabadidőm.

A mai nap volt az első, amiből pár órát motorszereléssel tudtam tölteni (még mindig nem vagyok egészséges, kapar a torkom, de ez már nem akadályoz semmiben).

Először is kivettem a gyertyát és megnéztem, hogy kotyog-e a dugattyú. Legősibb módja ennek az, hogy átforgatjuk a főtengelyt a felső holtponton, a gyertyanyíláson bedugunk egy csavarhúzót és hirtelen mozdulattal megnyomjuk befelé a dugattyút. Ha halljuk vagy kézzel érezzük, hogy koppan, akkor ki van kopva a főtengely vagy legalábbis a tűgörgő (ha tűgörgős a főtengely - nem tudom, ennek a motornak olyan-e). Sajnos koppant. Szóval ki kell cserélni a főtengelyt. Egyelőre így marad, mert működik, csak hangos - aztán majd a felújítás/átalakítás végén kicserélem.

Most a vázzal foglakozom, pontosabban azzal a váz-toldalékkal, ami szükséges ahhoz, hogy egy Verhovinából és egy Babettából Verhovettát csináljunk.

A mintaként szolgáló Jawa Supreme-nál egy merevítő rész van behegesztve az első villanyak és az ülés közé. Én úgy akarom átalakítani a Babettát, hogy visszaalakítható legyen, vagyis nem hegesztek a vázra semmit. A merevítőt (ami, mint a Supreme-nál is, a tank és az ülés felfogatására fog szolgálni) egyszerűen felcsavarozom, olyan helyekre, ahol eredetileg is "csavarozható" a Babetta.

A villanyaknál nem sok választási lehetőség van, itt egyetlen kis csavar árválkodik, a tank felfogatására szolgál eredetileg.

Nem túl teherbíró, de nem is kell annak lennie; itt nem merevítés lesz a betoldott vázrész.

Hátul jobb a helyzet, az üléstartó csövet rögzítő csavar elég masszív.

Mint a képen is látszik, a toldalék vázrészt én nem idáig vezetem, hanem tovább, hogy ráfeküdjön a csomagtartóra. A Verhovina ülést eredetileg is egy ilyen vízszintes vázrészre van csavarozva, szóval ez pont illeszkedni fog ide - a betoldott zártszelvényre két lelógó fület hegesztek és azok lesznek a csavar által rögzítve.

Probléma, hogy, mint látszik, az eredeti üléstartó rész kitart, vagyis nem tud felfeküdni a toldalék rész a csomagtartóra. Erre a legegyszerűbb megoldást választottam - bár elég drasztikus, mert megbontja a Babetta-váz eredeti épségét: egyszerűen levágtam a felesleget. A Babetta esetleges visszaépítésénél nem fog hiányozni a levágott fél centis rész.

S mivel a kis flexemben elkopott a korong, az "ágyúval verébre" megoldást kellett választani:

Fél perc múlva:

Az első felfogatás jóval bonyolultabb ügy, nem is jutottam ma a végére. A vázból kiálló csavarral egy olyan toldalékrészt akarok felfogatni, ami jól felfekszik a vázra. Ehhez a toldalékhoz fogom hegeszteni a zártszelvényt, valamint kell még helyet csinálni a Verhovina-tank felfogatására szolgáló bilincsnek is. Egy szögvasnak kifürészetlem a gerincét, felhajlítottam, a megfelelő helyen beköszörültem és kifúrtam.

Majd a zártszelvény végét nagyjából hozzáigazítottam, hogy majd összehegesszem a két darabot.

Hegesztés után majd innen is levágom, ami nem kell.

A hegesztéstől egyébként tartok kicsit, mert nem tudok jól hegeszteni - eddig kétszer hegesztettem, ha beleszámolom azt az alkalmat is, amikor egy tarcali kovácsmestertől megtanultam, hogy hogyan is kell. Elképzelhető, hogy tönkreteszem az egészet. Előtte majd gyakorlok hulladékvasakon.

Végül némi szigetelőszalag segítségével összeállítottam az összeszerelendő alkatrészeket.