A gyűrűk csörgését végül komplett dugattyú és gyűrű cserével sikerült megoldani. Így aztán kezdődött elölről a bejáratás. De nem bánom, mert most tényleg nagyon szép hangja van - a kipufogó hangján túl csak valami halk szuszogást hallani a karburátor felől; csörgésnek, zörgésnek nyoma sincs. Nagyon stabil, lassú alapjáratot lehet beállítani, amit azért emeltem meg picit, mert olyan alacsony fordulatszámon már nagyon pislogott a ledes fényszóró. Ezt a pislogást majd valahogy orvosolni kell - de egyelőre ez nem sürgős. Ilyen apróságokból van néhány, pl. a szerelgetés közben kikötött dekompresszort visszakötni, a kürtöt bekötni, az első teleszkópot lazábbra venni... Ezekre mostanában nem jutott idő - a műhely építése vette el minden szabad percemet. A műhely még nincs teljesen kész, de már használható mostani állapotában is, úgyhogy nem sietek vele többet.

A bejáratással kezdetben nem haladtam jól - nem volt időm rá, hogy reggeli hűvös időben, a városon kívüli bejárató-köröket tegyek. Viszont közlekednem, munkába járnom kellett, így hát főképp a belvárosban zajlott a bejáratás, ami nem igazán ideális, több szempontból sem. Egyrészt, mert az óvatos, max. harmincas tempómat nehezen tolerálják az autósok, másrészt, mert viszonylag sokat kell a piros lámpáknál állni s járatni a motort, amit így nem hűt a menetszél. De a nehezén talán már túl is vagyok - most nagyjából száz kilométernél járok, s ezt gond nélkül vette a motor. Jól húz, nem melegszik túl. Már kicsit bátrabban is merem neki húzni, hűvösben, rövid távon, kb. háromnegyed gázig, ami kb. 35 km/h. Az autósok számára ez még mindig botrányosan lassú, de ez a legkevésbé sem érdekel.

Az egyik veterán börzén megismertem Csabát, aki egy 1970-es Balkán tulajdonosa. Több mint fél éve tervezzük, hogy megnézzük alaposabban egymás motorját - ma került erre sor.

A Balkán jelenleg gyengélkedik: a sebváltó egyik alkatrésze az elmúlt 47 év során annyira elkopott, hogy most nem lehet normálisan sebességet váltani. Kiszereltük a hibás alkatrészt, elhoztam, és a napokban gyártok helyette egy másikat. (A következő poszt alighanem erről fog szólni.)

Csabának van egy másik motorja is, ami már egy kicsit komolyabb gép:

Vicces volt, amikor együtt közlekedtünk a városban, és az én harmincas tempómat próbálta fölvenni ezzel a 350-es géppel. A városon kívül aztán kipróbálta a Verhovettát, így lehetőségem volt rá, most először, hogy megnézzem a motort üzem közben is, meg hogy meghallgassam - mert menet közben, bukósisakban teljesen más hangja van. Csináltam néhány nem túl jó képet is.

Átbeszéltük a motor erősségeit és gyengeségeit, aztán elmentünk Csaba egyik ismerőséhez, akinek egy szép állapotú Jawa Mustangja és egy Simson Suhlja van. Én ekkor már elfeledkeztem arról, hogy van nálam fényképezőgép (hiába, nem vagyok tizenéves, hogy életem minden percét kényszeresen fényképpel dokumentáljam) így ezekről most nem készült kép, de reményeim szerint találkozok még ezekkel a motorokkal és gazdájukkal.