Talán nem kiabálom el és kijelenthetem, hogy elkészült a Verhovetta.

A beszakadt szívócsonk-menetet végül magam oldottam meg; fúrtam két M6-os menetet a rosszak helyére. Összerakás után először kifújt a hengerfejnél, úgyhogy fém üdítős dobozból készítettem oda tömítést. Elég lassan haladtam a munkával, mert egyrészt korán sötétedik, másrészt hideg van és ez csökkenti az emberben a szerelési vágyat. De végül összeraktam a motort, beindítottam, szépen ketyegett - de használni még nem lehetett, mert a világítás nem volt tökéletes. Alapjáraton pislogott a ledes első fényszóró. Próbáltam így és úgy kötni, nagy kapacitású kondival emelni a feszültségszinten, fojtótekerccsel csillapítani a nagy feszültségimpulzusokat, de nem tudtam olyan megoldást találni, ami egyetlen töltőtekerccsel jól működött volna. Úgyhogy végül két töltőtekercset kötöttem be (a harmadik az index-köré). Egy nagyobb sönt ellenállással akartam egyenletesebbé tenni a feszültséget, de már a 2,2 Ohmos ellenállást bekötve sem világított a led. Szóval végül ennyiből áll a világítás-kör: két sorba kapcsolt töltőtekercs, graetz, pufferkondi, az első led és a hátsó (12V, 10W) izzó párhuzamosan kötve. Ez így most jól működik, elég tekintélyes fénye van mindkét lámpának, nem pislog - remélem, hosszú távon is működni fog.

Kipróbáltam a motort. Először csak a környező utcákon karistoltam, aztán elmentem városon kívülre s megtettem egy 15 km-es kört. Talán kicsit merész volt ez az út - a frissen fúrt hengerrel - de mivel fagypont körüli hőmérséklet volt, a túlmelegedéstől aligha kellett tartanom. Nem húztam csak félig-háromnegyedig a gázt, s így aztán minden elindulásnál pedáloznom kellett és a végsebességem is olyan 25 km/h lehetett. Korábban megtettem már ezt az útvonalat, csak most majdnem fele olyan sebességgel mentem. Nem gondoltam át időben, hogy ez így most kétszer annyi ideig fog tartani, és mivel kesztyű nem volt a kezemen, az út felénél már nem találtam olyan jó ötletnek ezt a motorozást...

De végül minden probléma nélkül telt az út. Hirtelen megállásnál nem esett vissza a fordulatszám és nem állt le a motor. Hazaérve körbenéztem a motort, és két hibát találtam. Az egyik, hogy az újonnan vásárolt gyertyapipa megolvadt. Nem feltételeztem, hogy hőre lágyuló műanyagból gyártják... Még az a szerencse, hogy hazáig bírta valahogy. A kép sajnos elég rossz, de talán látszik, hogy félre billent, hozzáért a gyertya porcelán részéhez és kiolvadt belőle egy rész.

A másik hiba: a hengerfejnél megint kifújás nyomait találtam. Rájöttem, hogy a dekompresszor tömítést hagytam ki (pontosabban: nem tudtam, hogy oda kell tömítés). Gyanús is volt, hogy hangosabb, erőteljesebb a hangja a motornak, mint szerintem kellene lennie - hát ezért, mert itt kifújt a kipufogógáz. Ha majd tudok szerezni ide való tömítőgyűrűt (a boltban nemigen kapni, a neten 80 forint, de nem akarok 1200 forint postaköltséget fizetni mellé), tömítem, amit tömíteni kell - de addig így marad.

Ezeken kívül még két dolgot kell megcsinálni: a dekompresszort bekötni (mivel a Verhovinán is van dekompresszor, minden adott hozzá) és a Babetta-burkolatot feltenni a blokk köré (ez lényegében készen van, de a szerelgetés miatt leszedtem.

Ide képet akartam beilleszteni, de valami miatt csak fejjel lefelé illeszti be. Majd pótlom a képet, ha rájövök, hogyan kell megfordítani.