Sokszor megmutatkozott már, hogy az időzítés nem tartozik az erősségeim közé. Akkor szereztem meg az elektroműszerész szakmát, amikor elterjedtek a javíthatatlan, eldobhatós elektromos készülékek. Akkor szereztem bölcsész diplomát, amikor a humán értelmiségiek helyzete kilátástalanná vált. A gazdasági világválság előtt vettünk lakást, amit pár évvel később fele annyiért tudtunk eladni...

És akkor kezdtem el kismotoros terveket dédelgetni, amikor éppen megrendszabályozzák ezt is. Elviekben még egyet is értek ezzel; legyen csak a kismotorokon is rendszám, meg  a műszaki állapotbeli kritériumokat is meg tudom érteni - de nagyon aggódom amiatt, hogy a készülő rendelet valahogy, jó magyar szokás szerint olyanra sikeredik, hogy minden épeszű ember számára elfogadhatatlan lesz. Aztán persze mégis mindenki belenyugszik, ki így, ki úgy - lesz aki vállalja a többletkiadásokat, és bőven lesz, aki nem, és kitolja a motorját a MÉHbe.

Az én esetem annyival még cifrább, hogy mivel átalakított motorom van, nem biztos, hogy lesz egyáltalán annak esélye, hogy bármi módon és bármennyiért legalizálhassam.

Persze még semmit nem lehet tudni az egészről, csak hogy bőszen nekiláttak a jogszabálygyártásnak. Ki kell várni a végét, de sajnos a magyarok földjén a legpesszimistább várakozásokat is rendre alulmúlja a valóság.

Mindenesetre abban bízok, hogy haladékot kapnak a nemkívánatossá váló veteránkorú kismotorok, s legalább a nyáron még motorozhatok a Verhovettával.

Egyre erősödik bennem az elhatározás, hogy megszerzem nagymotorra is a jogosítványt. Az eddigi érvek a kismotorok mellett most megszűnni látszanak - logikus és indokolt lépésnek tűnik a (legalább) B125 megszerzése. Meglátjuk.