A KGST segédmotorok tervezésénél/gyártásánál elsődleges szempont volt az olcsóság. Egyszerű és olcsó kismotor kell a dolgozó népnek - egyszerű megoldásokkal, olcsó anyagminőséggel  próbálták ezt elérni. Nem lehetett csodákat várni ezektől a gépektől, de azért volt egy minimum, ami mégis elvárható volt. A nyolcvanas évek második felétől aztán megszűnni látszott ez a minimum is - a Rigák/Verhovinák kuplungja pl. a legritkább esetben bírta a gyűrődést, többnyire a századik megtett kilométer előtt szétestek.

Azóta sokat fordult a világ, világszintű egységesített minőségi szabványokat vezettek be, mindent Ázsiában gyártanak, a kínai már nem egyértelműen hamisítványt jelent - gyakran csak a minősége olyan. A tervezett elavulás jelenséggel mindenki tisztában van és nap mint nap tapasztaljuk is. Az utángyártott alkatrészekre mindenki panaszkodik, mégis mindenki használja, mert nem nagyon lehet máshoz hozzájutni.

A Verhovettára Romet benzincsapot vettem, mert ennek volt megfelelő a menete és a szerkezete (nem lefelé hanem oldalra irányuljon a cső). Beszereltem és rögtön panaszkodni is kezdtem rá, mert csöpögött a benzin. Egy darabig így használtam, aztán meguntam a csöpögést, szétszedtem - a tömítő gumiból hiányzott egy darab. Megvarázsoltam, jó is lett. Egy darabig.

Pár napja feltöltöttem a tankot, s egyúttal kitisztítottam a benzincsap ülepítő részét is. Rozsdátlanítottam régebben a tankot, de a nyílások kialakítása miatt nem lehetett jól kiöblíteni - maradt benne némi rozsda, s ezt pár havonta a csap ülepítőjéből szoktam kitisztítani. Az ülepítő pohár műanyagból van, tehát mindig csak óvatosan húzom meg összeszereléskor - csak annyira, hogy nehogy megszakadjon a menete. Mert ez is divat mostanság: mindent műanyagból gyártani. A kerti szivattyú összeszerelésekor tapasztaltam legutóbb ezt: a műanyag cuccot ha nem húzom meg erősen, akkor csöpög, ha meghúzom, eltörik vagy megszakad a menete. Na, a benzincsappal nem pontosan ez történt. Tegnap előtt használtam utoljára a motort, ma láttam, hogy pár csepp benzin szivárgott ki a benzincsapból; meg akartam húzni az ülepítő poharat, hogy ne szivárogjon, alig értem hozzá, és:

beleszakadt az alumínium (spiáter?) rész a műanyag pohár aljába.

Szóval, értem én, hogy utángyártott, de... De van ennek így bármi értelme? Azt sem lehet rá mondani, hogy olcsó, s ennyi pénzért csak ez várható el. Ezeket a szarokat azért veszi mindenki, mert egyszerűen nincs más. De ez tökéletesen alkalmatlan a feladatára - ennyi erővel szinte egy kiflit is vehetnék, az is ugyanígy el tudná látni a benzincsap feladatát. S a gyártó meg jól jár, mert bármilyen botrányosan szart gyárt, el tudja adni, mert monopól helyzetben van.

Eljutottunk hát odáig, hogy az agyonköpködött szar ruszki kismotorok azért nem működnek, mert a boltban vásárolt új alkarészek rosszak.

Szóval, feldühített ez a dolog. Mert nem mindenből lehet már harminc-negyven éves jó állapotú cuccot beszerezni. S ha ez nincs, utángyártottal meg fölösleges is próbálkozni. Ha végiggondolom, hogy mikkel volt baj eddig, szinte csak olyan dolog jön elő, ami új. Megolvadó gyertyapipa, elszakadó bovden, mérethibás dugattyú, hőre lágyuló, de forrasztandó ledek, mérethibás indexbúra, stb., stb. El is ment a kedvem ettől az egésztől. Elhasznált, ősrégi cuccokból meg selejtes alkatrészekből összerakni valamit. Szarból várat.

Ez most (mint utolsó csepp a pohárban) jó időre elveszi a kedvem a motorozástól. Szeretem a kihívásokat, de csak akkor, ha a feladat végülis megoldható. Ha sok küszködés árán, de végül összeáll egy használható gép. De ilyen feltételek mellett nem várható el hogy a gép stabilan, biztosan jó legyen. Eddigi tapasztalatok szerint szinte minden hónapban szerelni kellett rajta valamit, hogy üzembiztos maradjon. Gyakran szívesen csinálom, de néha nagyon nem. Szeretném, ha lenne egy megbízható motorom. A Verhovetta már majdnem az, de az utángyártott cuccok miatt mégsem teljesen az.

Az is lehet, hogy a hozzáállásommal van a baj: a Verhovetta hobbimotornak indult, nem pedig használati tárgynak.

Az is lehet, hogy eladom. De egyelőre nem; augusztus tizedike körül Hajdúszoboszlóra jönnek a Riga klubosok (elvileg, bár még nem sokan jelentkeztek közülük), oda elmegyek vele, ezt már régóta tervezem. És addig még biztos meggondolom magam.