A motor üzemképes, hosszabb távon ugyan még nem próbáltam, de finomítgatni később is ráér - most következhet az utolsó nagyobb fejezet, a festés.

Sajnos ez nagyobb és drágább dolog, mint korábban gondoltam. Ha a tökéletességre törekednék, akkor szemcseszórással eltávolíttatnám a festett alkatrészekről a korábbi festéket, a rozsdakrátereket és horpadásokat kijavíttatnám és profi fényezővel fényeztetném. De ez egyrészt irtózatosan drága mulatság, másrészt, nem is nagyon találtam a közelben (100 km-en belül) olyan céget, aki elvállalná. S bár a tökéletességre törekszem, de csak ésszerű (anyagi) keretek között. Vagyis magam csinálom meg, amit tudok.

És itt egy kitérő.

A motorok felújításáról szóló videós vagy képes-szöveges dolumentumoknak két jellemző típusa van az interneten: amik jellemzően az USA-ban készültek, és amik nem. Előbbiekre jellemző, hogy a felújítás abból áll, hogy pénzt és időt nem kímélve, komoly szerszámokkal (marógép, stb.) összeraknak egy motort, amikhez bőséggel használnak újonnan vett, spéci alkatrészeket. Nagyon szép és technikailag is szuper a végeredmény, számomra mégis kiábrándító az ilyen. Sem anyagi korlátok, sem az alkatrészek beszerzése nem okoz gondot - csak össze kell csavarozni, mint egy IKEÁs bútort. Nyílván ehhez a típusú felújításhoz is kell műszaki érzék, kreativitás meg fantázia - de nem jelent komoly kihívást. A tévében az Amcsi Motorok (Orange County Choppers) is ezért unalmas. A Youtube-on található Puch Magnum Project, a Tomahawk Mopeds és a Garage1977mopeds legtöbb felújítása is ilyen. És van a másik, a nem-amerikai típusú felújítás, amiről ilyen általános jellemzőket nem lehet mondani, de gyakran láthatunk olyanokat, hogy tizenévesek a garázs előtt a fűben próbálnak életet lehelni a tyúkólból előtolt motorba, filléres megoldásokkal próbálják tuningolni. A végeredmény néha egészen borzalmas, de a "hozzáadott emberi érték" sokkal több. Mert nem mindegy, hogy a neten rendelem meg a tuningolt alkatrészt, vagy a tönkrementet próbálom használhatóvá tenni, a selejt minőségű utángyártottat működőképessé varázsolni, esetleg egy más típushoz való alkatrészt módosítgatni, míg jó nem lesz.

A szemcseszórás/homokfúvás elegáns és remek módja a festék eltávolításának, de házilag nem kivitelezhető. Maradnak az olcsóbb megoldások: drótkorong, kromofág. Mindkettővel az a baj, hogy a nehezen elérhető helyeken nem nagyon használható. Ráadásul a kisflexem tegnap, hosszas gyengélkedés után, úgy tűnik, végleg megadta magát, marad tehát helyette a drótkefe meg a csiszolópapír. Van gázégőm is, szóval azt is használhatom, de sajnos nagyon sok nehezen hozzáférhető rész van a vázon, szóval előre látom, hogy küszködés lesz. Bízom a kromofágban, bár azt olvasom róla, a ma kapható gél alapú cucc kiábrándító a régi szuper kromofághoz képest.

Következő lépés a festés lesz. Ez nem nagy dolog, ha van az embernek egy kompresszorja. Nekem viszont nincs. A megtisztított felületet szórógittel tervezem lefújni. Nem használtam még ilyet, de ügyes dolog lehet. Sajnos van a tankon egy-két horpadás, ezeket majd mestertapasszal ki kell javítani. A festék spay a lehető legrosszabb választás lenne; borzalmasan drága ahhoz képest, hogy milyen kevés van benne, s a megszáradt festékréteg egészen puha és sérülékeny marad. Ecsettel nem lehet szép egyenletesen festeni, de dolgoztam már szivacshengerrel, s kis ügyeskedéssel egészen szépen lehet vele festeni. Sajnos ezzel sok helyre nem lehet odaférni, de az ilyen eldugottabb részek többnyire a szem elől is el vannak rejtve - itt elég lehet az ecsetes megoldás.

De addig is, elvégeztem ma néhány festés előtt eszközlendő módosítást.

Az első villa ütközőjével nem voltam egészen megelégedve; fölhegesztettem a villára két kis fémdarabot. Most már megerősítve, nagyobb felületen ütközik.

Az ülés vastagságának csökkentését régóta tervezem. A motor arányait tekintve túl nagy az ülés; egy laposabb üléssel harmonikusabb lenne az összkép. Azt terveztem, hogy levágok a szivacs aljából kb. egy centit. Ma szétszedtem az ülést (majd huzatot is másikat csinálok neki; a most rajta lévő is házi gyártmány és nem valami szép), s most tűnt fel, hogy maga a szivacs sokkal laposabb, mint gondoltam - viszont az üléslemez pereme indokolatlanul széles. A világos háttér miatt nem a legjobb a kép, de azért látható, hogy mire gondolok.

Levágtam tehát a felesleget, s így kb. másfél centivel látszik laposabbnak az ülés.

Az ülés alatti szerszámtartó doboz eredetileg nincs lefestve a Verhovinákon, de az enyémet lefestette valaki. A festék több helyen lepattogzott. Valami "hőálló ezüst spray" lehetett, mert lakkbenzinnel némi dörzsölgetésre le is jött. Sajnos nem lett sokkal jobb a helyzet, mert be van sárgulva a műanyag, s az öntési hibák is jól látszanak; egészen "márványos" a felület. Nem terveztem eddig, de már látom: ezt az alkatrészt is festeni kell.

A tankról is elkezdtem leszedni a festéket. Kiderült, hogy ez a tank eredetileg nem ezen a motoron volt: a Verhovina festése mindenhol sárga, de a tank eredetileg piros volt. Oldalt a Verhovina-felirat körül eredetileg két fehér díszcsík van a tankon; a sárga festék alatt ennek nyomait is megtaláltam.

S végül egy kép, amit a neten találtam: a Verhovina és a Babetta összepárosítása, úgy látszik, már másoknak is az eszükbe jutott.