Hajdúszoboszlón augusztus 11-től 13-ig nemzetközi kamionos találkozó volt, s a meghívottak között volt a Riga Klub is. Hogy hogyan kerültek ők a képbe, arról lásd a Riga Klub oldalát. Régóta szerettem volna velük találkozni, s ez jó alkalomnak ígérkezett.

Hajdúszoboszló nincs messze, s arra is rájöttem, hogy nekem lakik ott egy ismerősöm. Július egyik igencsak forró napján felkerekedtem és átmotoroztam hozzájuk. Ez volt az első hosszabb túra a Verhovettával; háztól házig negyven kilométer, tehát nyolcvan kilométeres utat tettem meg aznap a motorral. Mindenféle technikai problémától mentesen. A négyes számú főúton jóval rövidebb lett volna az út, de nem mertem a főúton menni - nem érzi magát igazán biztonságban az ember, amikor harminccal döcög az út széli kátyúkat kerülgetve és százzal száguldanak el mellette a pótkocsis kamionok.

Több dolgot megtapasztaltam ezen az első túrán. Korábban már Balkános Csaba felhívta a figyelmem arra, hogy az egyszerű szivacsos ülés elég kényelmetlen, mert túl puha - most már belátom, hogy hosszabb, több órás útra az eredeti ülésszivacs jobb megoldás lenne. Második tapasztalat, hogy motorozni jó - de sokkal jobb lenne, ha nem 35km/órás végsebességgel haladna az ember. Hosszú, egyenes alföldi utakon elég unalmas; a puszta közepén nem suhan mellettünk a táj, a legközelebbi kanyarig húsz perc múlva érünk el.... S a legfontosabb tapasztalat: a motor simán teljesít 35 fokos melegben egyhuzamban 40 kilométert, s pár órával később ugyanezt visszafelé.

A Rigások a kamionos találkozó első napján jöttek le Pest környékéről, természetesen motorral. Tiszafüredről telefonáltak, ekkor indultam feléjük a 33-ason. Úgy számoltam, a Nagyhegyesi körforgó környékén, tehát nagyjából félúton találkozunk, s aztán együtt mehetünk Szoboszlóra. A körforgót már elhagytam, közel jártam már Hortobágyhoz, de még mindig nem láttam őket, s mivel már az idő is előre haladt, azt gondoltam, előttem érkezhettek a körforgóhoz, s talán már meg is érkeztek Szoboszlóra. Visszafordultam, de aztán, mivel nem tudhattam biztosan, hogy jól gondolom-e, megpróbáltam rájuk telefonálni. Nem nagyon bíztam benne, hogy elérem őket telefonon, hiszen motorozás közben nem tudják fölvenni. De fölvették, mert nem motoroztak, hanem motort szereltek; az egyik Riga kuplungja megadta magát. Újra visszafordultam tehát valahol Hortobágy és Tiszafüred között találkoztam velük (a hibás motort ekkor már egy utánfutó vitte Szoboszló felé); innen együtt motoroztunk Szoboszlóig. A hortobágyi tanknál megálltunk pár percre. (A képen Mr2T, a Mini Riga lovasa látható.)

Egy kamionos találkozó nem ideális hely a beszélgetésre, a kamion tülkölést képtelenség túlordítani. Ráadásul este hét után érkeztünk meg, s én az eredeti tervek szerint legkésőbb nyolckor indulni akartam haza (aztán a nyolcból végül fél tíz lett). Vittem egy tucat 10-es hajtókar perselyt ajándékba, de csak néhányat tudtam szétosztogatni, mert a Rigások többsége csak szombaton érkezett. Mindezek ellenére jót beszélgettünk, s én nagyon örültem ennek a találkozásnak.

Sötét este indultam haza, s az első száz méteren megállítottak a rendőrök. Igazoltattak, szondáztattak és jó utat kívántak. Nem szeretek rendőrökkel találkozni, mert az átalakított motorba bármikor beleköthetnek, de eddig még mindig szerencsém volt velük.

Hazafelé is problémamentesen telt az út. A ledes világítást igazán vaksötétben most volt alkalmam először kipróbálni, s kijelenthetem, hogy tökéletes; ennél nagyobb fényerőre nincs szükség. Hazafelé haladva, mivel bőven volt rá időm, összeszámoltam: több mint száz kilométert motoroztam aznap: kétszer kb. negyvenet Szoboszlóig meg vissza, plusz a körforgótól Hortobágyon át Füred felé és vissza. Két kisebb technikai probléma akadt: a hátsó sárvédő felfogatásánál lecsavarodott egy anya és elhagytam a csavart (hazafelé szakszerűen szigetelő szalaggal orvosoltam a hibát), a másik, hogy az indítópofa, amiről már írtam, újra kiizzadt magából annyi olajat, hogy berúgásra nem, csak biciklizésre volt hajlandó indulni. Valamint a benzinkútról kijőve elfelejtettem kinyitni a benzincsapot s ez okozott egy leállást, némi riadalmat aztán derültséget.