Az elmúlt egy-két évben elhanyagoltam a Verhovettát. Tulajdonképpen csak olyankor vettem elő, amikor más motor (főleg a VaspaRiga) nem volt üzemképes. Ilyenkor mindenféle felkészítés nélkül rögtön hadra fogható volt, szóval hálás jószág, csak a gazdi hálátlan.

Úgyhogy eldöntöttem, hogy kicsit többet foglalkozok vele, mert tulajdonképpen a legjobban kezelhető motorom. Kicsi, könnyű, egyszerű. A Gilerához képest nagy előnye, hogy fele annyi kiló. A VaspaRigához képest meg az egyszerűsége az előnye: nem kell váltogatni, csak húzni a gázt. Mindkét másik motorhoz képest csak egy hátránya van: lassúbb, mint a többi. Meg talán még az is hátrányként említhető meg, hogy hosszú távon kényelmetlenebb - de hát majd hosszabb, 150km fölötti távok esetén nem ezt használom.

Egy Verhovina hármason azt próbálgattam az elmúlt hónapokban, hogy átalakítható-e membránosra. Tulajdonképpen sikeres volt a kísérlet, de a Verhovina esetében nem hozott áttörést, mert más szerkezeti hibák (két sebesség három helyett, nem jól használható kuplung) hátrányait nem tudja ellensúlyozni a membrán okozta nyomatéktöbblet. Az átalakításnak egyébként nagy hátránya, hogy egy membránházat kell csinálni, ami nem nagyon fér el a Verhovináknál. De!

A fekvőhengeres Babetta-blokknál eleve messze van egymástól a henger és a porlasztó; egy sok centis cső köti össze - ennek a csőnek a helyére kerülhetne akár membránház is...

Szóval, ezen kezdtem el gondolkodni: membránt kellene szerelni a Verhovettára. És még folytatható lenne a tuning: a membrán a Verhovinánál nagyobb karburátort igényelt - fel lehetne ide is szerelni egy Mustang karburátort. A kipufogót is meg lehetne duplázni, ami egyrészt teljesítmény-, másrészt optikai tuning.

Ezek mellett már elenyésző módosítás, de a villamosrendszert is át kellene alakítani akkusra. Az ülés alatt elférne.

Még nem tudom, hogy mi valósul meg mindezekből, meg hogy mikor, de ezek a tervek fogantak meg a fejemben.