"Kids are funny"

(Dexter)

Túl vagyok néhány hosszabbnak nevezhető túrán a Verhovettával, gyűjtöttem némi tapasztalatot. A legfontosabb az, hogy motorozni jó - de sokkal jobb lenne, ha nem csak 35 km/órával tudnék menni. Nem vágyom a száguldozásra, de ez a sebesség nagyon lassú (aki nem hiszi, próbálja ki: tegyen meg vagy 100 kilométert harmincöttel - kb. négy óra alatt).

Sebességet növelni egyféleképpen lehetséges: motort kell cserélni. Persze próbálkozhatnék a Verhovetta tuningolásával, visszatehetném rá a 210-es hengert, de ez lényegi változást úgysem hozna. Lehet, hogy tudná a 45-öt, de ahhoz meg már a fékeket meg a futóművet is tuningolni kellene - magyarán, nincs értelme a dolognak.

Ha már másik motorról gondolkodunk, vegyük sorra, hogy mik jöhetnek szóba. Robogót nem akarok, ezt a kategóriát tehát kihúzhatjuk. Ötven körüli utazósebességre képes váltós kismotor elvileg több típus is létezik. Például Verhovina - hiszen ez a blog is egy ilyennel indult. Hogy miért nem ez a típus a megfelelő, az az elmúlt évek bejegyzéseiből részletesen kiderül. A Romet/Komár ugyanez a vonulat. A Jawa Mustang ronda, az Ideál szép, de aranyáron mérik. A kétsebességes Babettának vállalhatatlanul nagy a szervizigénye s utángyártott, tehát botrányos minőségű alkatrészeket vagyunk kénytelenek hozzá venni. Ez utóbbi a Simsonokra is igaz, de mindezek mellett még mindig a Simson a kategóriagyőztes. A Simson további két hátránya, hogy tucatmotor és hogy méregdrága - bár ez utóbbival elvileg nem kell foglalkoznom, mert ígértek nekem vagy másfél motornyi ömlesztett alkatrészt.

De ha már másik motorról gondolkodunk, akkor fölmerülhet annak a kérdése is, hogy egyáltalán a "segédmotor" kategóriában maradjunk-e vagy sem. A két fő probléma, tehát a lassúság és a nagy szervizigény megszűnik, ha valamilyen négyütemű 125-ös motorra váltunk. Ez persze jóval drágább, de... ügyeskedhetek én akármennyit egy Simsonnal, egy legálisan használt 125-össel nem veheti fel a versenyt, a szó szoros és átvitt értelmében sem.

A nagymotorra váltás gondolata már nem új dolog, fontolgatom egy ideje. Sajnos jelenleg nem rendelkezem olyan biztos anyagi/munkahelyi háttérrel, hogy nyugodt lélekkel belevághassak a motoros jogosítvány megszerzésébe és a motorvásárlásba - aminek alsó határa félmillió körüli összeg lenne. Persze belevághatnék apránként - egy B125-ös jogosítvány százezer alatt meglenne, motort meg vennék később.

Mindezeket végiggondolva azt találtam legésszerűbbnek, hogy nem foglalkozom a segédmotorokkal tovább. Van egy darabokban lévő Babettám, azt összerakom, hogy meglegyen a szerelés öröme, aztán eladom, hogy ne foglalja a helyet, meg hogy valamennyi pénz is legyen belőle. A Verhovettát megtartom, mert néha mégiscsak jó, ha van, s kereskedelmi értéke nem számottevő. Addig használom, amíg nincs helyette másik, nagymotor. Mert a végcél ez lenne: egy négyütemű 125-ös.

A Dexter című sorozatban volt egy olyan rész, hogy Dexter felesége terhes lett, s mérlegelték, hogy megtartsák-e a gyereket vagy sem. Listát írtak a gyerek mellett vagy ellen. A gyerekvállalás ellen egy csomó mindent felsoroltak, a gyerekvállalás mellet csak egyetlen érv szólt, a mottóban szereplő mondat. Ennyi elég is volt; megtartották a gyereket.

Szóval kiokoskodtam én is, hogy mit meg hogyan és miért kellene a motorokkal - de a valóság az, hogy feladtam ma egy hirdetést, miszerint donornak való Rigát vagy Verhovinát vásárolnék.