Ma (idén először, de valószínűleg/sajnos nem utoljára) megdőlt a melegrekord. Reggel fél nyolc körül már elviselhetetlen volt a hőség. Mivel tudom magamról, hogy nagy melegben szellemi kapacitásom tart a nullához, meg sem próbáltam dolgozni, helyette motort szereltem. Az eltervezett dolgoknak csak egy részét sikerült megvalósítani, de így is sok mindent végeztem.
A legutóbbi börzére készülve előző este kicsit rendbe akartam rakni a motort. Letörölgettem, fújtam a gumikba, ilyesmi. A hátsó fék bovdenjén húztam egy kicsit, mert nem fogott, úgy éreztem eléggé megnyúlt. Mint kiderült, nem megnyúlt, hanem a ráforrasztott bovdenvégből elkezdett kicsúszni a bovdenszál. Feszítés után, próbálgatás közben teljesen szét is csúszott.
Akkor ideiglenesen egy csavaros, állítható bovdenvéget (terminus techikusszal élve: diót) raktam rá, ez arra volt csak jó. hogy nem lógott a bovden, látszólag a helyén volt, de fékezni nem mertem vele. Azóta így használtam. Ma ezt is megcsináltam: a dió által szétszálazott és elgörbített részt levágtam, a bovdenvégből kiolvasztottam az ónt, a bovdenzsinórt átdugtam rajta, az utolsó egy-két milliméteren széthajtogattam a szálait, leónoztam, a helyére húztam a bovdenvéget és a belsejét feltöltöttem ónnal.
A legfontosabb, hogy végre rendberaktam az első lengéscsillapítást. Hosszúra nyúlik ennek az előzmény-története: a Verhovina első villa kicsit hosszabb, mint a Babettáé, emiatt nem ért le a sztender - márpedig az indításhoz szükséges, hogy a hátsó kerék ne érjen a földhöz s forogni tudjon. Egy közbetét segítségével pár centit rövidítettem a villán, viszont egy olyan megoldást választottam akkor, ami szükség esetén visszacsinálható. Ennek a megoldásnak az volt a hátránya, hogy így az első lengéscsillapító rugója össze volt nyomva pár centit, vagyis "feszesebb" volt a rugózás, mint kellett volna. Nagyon erősen megnyomva rugózott valamennyit, de én menet közben nem igazán éreztem, hogy bármennyit is csillapítana a kátyúkból. Most, mivel minden más tekintetben bevált a motor, eldöntöttem, hogy "visszafordíthatatlanul" megrövidítem a villát, s így az előfeszítést is megszüntetem, vagyis újra normálisan fog működni a lengéscsillapító. Pontosabban ezt már vagy fél éve eldöntöttem, de most jutottam el a tettlegességig. Elő tehát a flexszel és vágjuk le a rugóból a fölösleget!
Ahhoz, hogy a rugóhoz hozzáférjünk, ki kell venni az első kereket, levenni a sárvédőt, kikötni a kilométeróra érzékelőjét, és le kell venni a kormányt. S ha már ki kellett venni a kereket, megtisztítottam a fékdobot, s ha már le kellett venni a kormányt, igazítottam a kormánycsapágyozáson is, mert néha-néha kilötyögősödött. A kormánycsapágy valójában nem csapágy, még csak nem is golyóskosár, hanem egy fél marék csapágygolyó. Márpedig a golyók hajlamosak szertegurulni, ha szabad utat kapnak és/vagy nem ragadnak meg a helyükön a vastag gépzsírban. A szétgurulást megakadályozandó előre billentettem a motort, hogy a villa ne csússzon ki a helyéről. Mivel a motor súlypontja hátrább van (első kerék nélkül meg főleg), le kellett súlyoznom a motor elejét. Egy jó vastag MÁVos pufajka és egy dögnehéz hegesztőkábel ideális volt erre a célra.
A rugók előfeszítése miatt igencsak sokat küszködtem a lengéscsillapítóval, amikor összeszereltem. Most is ez a küszködés várt volna rám, de megkértem a feleségemet, hogy segítsen - így másfél óra helyett kb. öt másodperc alatt abszolváltuk a szétszerelést. Sőt, az összeszerelésben is segített: kettő perc alatt levágtam a fölösleget (míg én flexeltem, befogta a fülét), s újabb öt másodperc alatt a helyükre tettük a rugókat.
A Verhovina tankja nem túl ésszerű felépítésű, s nem túl ésszerűen van elhelyezve. Az utolsó (legalább) fél liternyi benzin ugyanis nem jön ki belőle, mivel a benzincsap nem a legalsó ponton van elhelyezve. Némileg érthető ez, legalábbis gondolom azért csinálták így, hogy mindig maradjon valamennyi benzin a tankban azért, hogy a benzingőz megakadályozza a tank belsejének rozsdásodását. Viszont mivel a tank alja lapos, a kb. egy centi magas benzinszinthez is sokkal több benzin kell, mint mondjuk egy Babetta álló tankjához. Ráadásul a benzin ide-oda folyik benne, s egy enyhén lejtő útszakasz végén, fékezésnél az összes benzin előre folyik, el a benzincsaptól. Ez megtörtént velem nemrég; még ki tudtam fordulni, de nem sokkal később döcögni kezdett a motor és megállt. Leálltam az út szélére, vakaróztam egy ideig, de pár percen belül mehettem tovább - egyenesbe érve már lefolyt a benzin. Szóval, nem túl átgondolt ez az egész. Fél liter benzin 2 literes fogyasztással számolva 25 kilométerre elég - bosszantó lenne "kifogyott tankkal" kilométereken át tolni a motort, tudván azt, hogy még 25 kilométerre elegendő benzin van a tankban.
Hoztam a kútról benzint és bekevertem. Most, hogy kb. 250-300 kilométer van a motorban, áttérek a 30-as keverékre. A karburátoron állítani kellett, nem csak a megváltozott keverési arányú benzin miatt, de a rettentő meleg miatt is: több benzin, alacsonyabb alapjárat. Terveztem, hogy teszek egy kört a városon kívüli 15 km-es megszokott útvonalon, hogy bejárassam a lengéscsillapítót, de túlságosan meleg volt hozzá.
