Hosszas vívódás után végül úgy döntöttem, hogy

Eladó a Verhovetta

Biztosan lesznek napok, amikor megbánom majd ezt a döntést, de most így döntöttem, mert így észszerű.

Szeretek motort szerelni. Szeretem azt, amikor kitalálok valamit, ezerszer átgondolom, tervezek hetekig, hónapokig, aztán hozzákezdek a munkához, ami egymás után hozza a buktatókat, módosítani kell ezt-azt, néha gyökeresen át kell tervezni mindent - közben többször a pokolra kívánom az egészet, de végül mégiscsak összeáll valami, amiben gyönyörűségét leli az alkotó.

Túrázni is jó, találkozni hasonló beállítottságú emberekkel, körbeszaglászni egymás motorját - de ilyesmit csak ritkán csinálok, mert két dolog is hiányzik hozzá: a társaság meg az idő.

Persze, a motorral közlekedni is lehet, munkába jármi meg ilyenek - de erre a célra sokkal-sokkal alkalmasabb egy robogó. Minden fanatizmusom ellenére is azt kell mondjam, a veterán kismotorok nem igazán alkalmasak a mai belvárosi közlekedésre.

Itt tehát teljesen igaznak bizonyul a régi buddhista bölcsesség: a cél maga az út. Megalkotni, létrehozni valamit. Amit aztán használni is lehetne, de... van négy motorom, egyel közlekedek (DNA 50), kettő tökéletesen működik, de szinte nem használom őket (Verhovetta, VaspaRiga), meg van egy félkész Star. Ha szerelni akarok a műhelyben, ki kell tolni három motort. Még fedett helyre vagy árnyékba sem tudom ilyenkor állítani őket.

Szóval, ahogy a hirdetésekben szokták írni: "kihasználatlanság miatt eladó". Meg mert sokféle terv van a fejemben, de itthon már egyszerűen nincs hozzá elég hely.

Röviden összefoglalom, amit az elmúlt két év posztjaiban megírtam:

A Verhovetta hivatalosan egy Jawa Babetta 207.500 típusú segédmotoros kerékpár; ez áll a biztosítási papírjain. Eddig kétszer állítottak meg a rendőrök, nem a motor miatt, rutin ellenőrzés meg szondáztatás volt, szinte rá sem néztek a motorra, nem kötöttek bele semmibe.

Az átépítés lényege, hogy egy üzemképes Babettán egy csomó dolgot lecseréltem Verhovina alkatrészekre: a komplett első villát, a tankot, ülést, csomagtartót, hátsó sárvédőt. Ennyi. Hogy a tankot és az ülést fel tudjam szerelni, készítettem egy váz toldalékot a villanyak és az ülés felfogatás közé. Nem módosítottam az eredeti vázon, nem vágtam belőle és nem hegesztettem hozzá, vagyis elvileg bármikor visszaalakítható hagyományos Babettává.

A főtengely fel lett újítva (Rocket hajtókar, felül is tűgörgős), a hengert fúrattam. A karburátort lecseréltem 9mm-esről 12mm-esre, mindössze ennyi a tuning a gépen, még a kipufogó könyököt sem rövidítettem meg, ahogy azt szokás. Futóműtuningnak tekinthető a masszívabb első villa és az olajos hátsó teleszkópok.

A villamos rendszer át lett alakítva, erről több poszt is szólt. Elöl LEDes fényforrás van, kifejezetten jól látni vele a sötétben. Az indexek is LEDesek, nem égetik ki az ember szemét, de tudnak annyit, mint pl. egy Simson index. A gyári generátor szolgáltatja az áramot; nincs a motorban akku. A kürt csak nyekereg, lényegében csak dísz - szereltem fel csengőt, ha a rendőrnek esetleg nem tetszene.

A motor hibái: A kerekek krómozása már nem a legszebb. A gumik is cserések lesznek lassan. Az indítópofák néha csúsznak, csak mint minden Babettánál. Legkomolyabb hibája, hogy a főtengely csapágyai alighanem mozognak a helyükön: a főtengely oldal irányba kicsit mozog. Már régóta ilyen, több száz kilométert tettem meg így vele mindenféle gond nélkül.

Most kb. 1000 kilométer lehet a motorban. Kétszer voltam vele hosszabb túrán, mindkettő kb. 140 kilométer lehetett egy-egy hosszabb megállással, mindkétszer harminc fok fölötti hőségben. Ez alatt az 1000 kilométer alatt egyetlen egy technikai probléma volt - az utángyártott gyújtásfedél hozzáért a mágneshez (lásd az előző posztban). Valamint az utóbbi időben érezhetően lomhább volt - kitisztítottam a kipufogó rendszerét és most megint olyan, mint új korában.

Mivel én lényegében nem használom, eladóvá vált. De nem mindenáron és nem akárkinek. Nem szeretném, ha tizenéves tuningbetyárok kezébe kerülne. Nem szeretném, ha technikai analfabéta venné meg, aki az első defekt után letámasztja a diófa tövébe, hogy ott rozsdásodjon szét. Tehát lehetőleg "gondos, szerető gazdit keres".

Az ára képlékeny. Az nyilvánvaló, hogy egy fillér hasznom sem lesz belőle, sőt a beleölt pénz és munka töredék részét sem látom viszont. Ez egy üzemképes egysebességes Babetta, némi extrával - az árát is valahogy így gondolom. Veterános/kismotoros körökben lett némi hírneve - ez meg úgyis az enyém marad.

Érdeklődni egyelőre itt a blogon vagy a vermestibi@gmail.com címen lehet.